Játékos ismeretszerző barangolás Benedek Elek: A vasorrú bába című meséjének nyomán. A gyermekkönyvtári játék tartóoszlopai a gyermeki fantázia, a meseirodalom és a néphagyományok kapcsolódási pontjai.

Cél: egy játékos foglalkozás kapcsán a könyvtár iránti érdeklődés felkeltése

Téma: a boszorkány, mint mesehős

Idő: 70 perc

Korosztály: nyolcévesek (általános iskola második osztályosai)

A foglalkozáshoz szükséges eszközök: papír, (színes)ceruzák, cetlik, Benedek Elek meséskönyvek, Benedek Elek: Mesék és mondák c. kötete, (asztalok, székek)
Előkészület: A könyvtár mozgatható bútorzatának elrendezése úgy, hogy a játékhoz elegendő teret kapjunk; a gyerekek körbe tudjanak állni. Ha vannak, a terem négy sarkában legyenek az asztalok a székekkel.

Csoport: felnőttek, drámajátékbeli jártassággal, kb. 20 személy

Téma: Az idős hozzátartozó és családja;

Fókusz: Hol van a határa az idős személy iránti szerető gondoskodásnak?

Idő: kb. 90 perc;

Eszközök: egy asztal, 20 szék, CD lejátszó.

A drámapedagógia olyan „művészetpedagógiai irányzat, amely a dráma és a színház eszközeit sajátos módon használja a nevelésben. Gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül a csoport és az egyén fejlődését. A megismerés örömétől a kifejezés, az élménymegosztás öröméig juttatja el a határozott célt szolgáló gyakorlatokban és a drámajátékokban résztvevőket. Tiszta kommunikációt, empátiát, viselkedési és játékbátorságot fejleszt; az elfogulatlan tabuk nélküli vizsgálódás gyakorlatát igényli. A drámatanár (…) által tudatosan kialakított helyzetekbe kerülvén, jelentős helyzetfelismerési és döntési készség alakul ki a játszókban.”
A drámapedagógia egy óriási gyűjtőhalmaz: szabályjátékok, dramatikus tevékenységek, alkalmazott drámajátékok, színházi/színjátszó előadások, szakértői játékok, tanítási drámaórák és színházi nevelési foglalkozások tartoznak hozzá.

„Nevezték, s nevezik drámajátéknak, dramatizáló játéknak, dramatikus játéknak, kreatív játéknak, alkotó dramaturgiának. …Mindegyik meghatározásból kiolvashatóak bizonyos igazságok, hiszen a drámapedagógia valóban a játékra alapozódik, mint az emberi tevékenység örömteli megnyilvánulására, aztán a drámára, mint cselekvésre, amelynek folyamatában ismerszik meg a tárgyi, a külső és a belső világ. A kreatív, s az alkotó szavak is helyénvalóak, mivel a módszer segítségével kibomlanak a kreatív képességek is, s új felismerések megélőjévé válhat a résztvevő. A dramatizáló, dramatikus kifejezések ugyancsak jól utalnak a módszer meghatározó jellegére, a drámapedagógia ugyanis épít a a dramatizálásra s a konfliktusokat feloldó szerepjátékra is.

A Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság rendhagyó módszertani találkozót szervezett 2007. október 27-én Bácsfeketehegyen. A rendezvényen tíz magyarországi tanár tartott bemutató órákat és műhelyfoglalkozásokat azzal a céllal, hogy a vajdasági magyar pedagógusok megismerkedjenek a drámapedagógia eszköztárával, annak tanórai alkalmazási lehetőségeivel. Jelen volt Patonay Anita, Csordás Anett, Telegdy Balázs, a Méta Kommunikációs Nevelési Kör hat színész-drámatanára: Szász Katalin Barbara, Pelyák Gréta, Fenyvesi Laura, Meleg Gábor, Vági Eszter és Kiskovács Attila Budapestről, valamint Németh Ervin Pápáról.

A találkozón hetven vajdasági pedagógus vett részt tizennyolc településről (Temerinből, Csókáról, Kishegyesről, To­­polyáról, Szabadkáról, Óbecséről, Haj­­dújárásról, Bácskossuthfalváról, Pé­­ter­révéről, Ludasról, Gunarasról, Új­vi­dékről, Magyarkanizsáról, Moholról, Csantavérről, Zentáról, Palicsról és Bács­feketehegyről), és fogadta nyitottsággal a régióban újdonságnak számító drámapedagógiai szemlélet és gyakorlat intenzív „kurzusát”. A bácsfeketehegyi általános iskola 7. és 8. osztályos diákjai működtek közre a bemutató órákon, várakozáson felüli tettrekészséggel. A rendezvényt a Marczibányi Téri Művelődési Központ (Budapest) és a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából egy művészetpedagógiai szakkönyv-kiállítás is gazdagította. A magyarországi szakkönyvek a fenti alkalomból kerültek a szervező egyesület könyvtárába, amely a kiadványok megismertetésén túl a jövőben azok beszerzésében is segíteni kívánja a délvidéki óvónőket, tanítókat, tanárokat.

A drámapedagógiáról sokan sokfélét gondolunk. A fogalom írásbeli meghatározására is számos szerző vállalkozott már, hogy csak a legnevesebbeket említsük: az angol Peter Slade, Jonathan Neelands és Gavin Bolton, vagy a magyar Debreczeni Tibor, Szauder Erik és Gabnai Katalin. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a drámapedagógia a színház eszközrendszerét használó pedagógiai rendszer. A színháztól kölcsönöz technikákat: jelenetekkel, szerepbeléptetéssel, állóképekkel… dolgozik pedagógiai célok érdekében.