Beszélgetés a felnőttképzésről, a pedagógusi hivatásról, a család szerepéről és a számítógépes írástudásról

Farkas Ildikó Csantavéren született. Középiskolai tanulmányait Szabadkán fejezte az akkori matematikai szakközépiskolában, majd Újvidéken a Természettudományi Kar Matematikai Tanszékén alkalmazott matematikát tanult. Ennek köszönhetően került kapcsolatba az informatikával. Ezt követően az iparban helyezkedett el, a húsiparban a termelés számítógépes követésén és tervezésén dolgozott. Ez az időszak nagy kihatással van a későbbi pedagógusi munkájára. Más szemmel látja azt, hogy mire kell a tanulókat felkészíteni.
A szakmája mellett nagy szerelme a néptánc. 18 évig aktívan néptáncoktatóként tevékenykedett.
A zentai székhelyű EU Vajdasági Felnőttképzési Központ vezetője. Emellett informatika szakos tanárként dolgozik a zentai gimnáziumban.
A médiumokban keveset foglalkoznak az óvónőkkel, egyáltalán az óvodás korosztállyal.
Hiszem azt, hogy a gyermek első hét éve döntő időszak, valójában egy nagy pecsét az egész hátralevő életpályájára. Sokszor hallani neves elöljáróinktól, hogy az óvodában van ám csak az igazi élet. Igazuk van! Ez alatt persze sokan azt hiszik, hogy az oviban csak játszanak a gyerekek. De azt, hogy játékokon keresztül egy óvónő milyen értékeket képes kifejleszteni a gyerekben, már kevesebben tudják.
Az óvónő összetett, sokoldalú és felelősségteljes munkára hivatott. Az viszont más lapra tartozik, hogy ezt a hivatást a társadalom nem igazán ismeri és ennélfogva nem is tiszteli. De aki pedagógusnak születik, mindezt sokszor megpróbálja figyelmen kívül hagyni és csak a hivatására összpontosítani.
Tóth Erika, Feketetón (Crna Bara – Csóka községhez tartozó falu) dolgozó óvónő nyilatkozik ezzel kapcsolatos gondolatairól.
Egy kiváló pedagógus egy kiváló munkaközösségben
A zentai Thurzó Lajos Általános Iskola színmagyar osztályokkal rendelkezik. Jó egy ilyen munkaközösségbe pottyanni. Érezni és tudomásul venni, hogy vagyunk mi még, akik ritka szép magyar anyanyelvünkön nevelünk és tanítunk. A vasúton túli iskola két éven belül ünnepli századik születésnapját. Ódon falai arról árulkodnak, hogy sok kisdiák innen indult a nagyvilágba lelkes tanítóik biztatatására. A sok érdemleges pedagógus közül szeretném most Galusz Gabriella munkásságát nagyító alá fektetni.
Gabriella Csókán volt elemista, Zentán fejezte be a hároméves kereskedelmi szakközépiskolát, majd magánúton a negyedik fokozatot, hogy Szabadkán az Óvőképző Főiskolán folytathassa tanulmányait. Újságírással, versírással már gyerekkorában foglalkozott, versei a Jó Pajtásban és a Hét Nap gyermekoldalán jelentek meg, de intenzívebben ezekben az években kezdett el foglalkozni írással a Hét Nap Bánáti Újság mellékletében. Nyaranta találkozhattunk vele a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör által szervezett gyermektáborokban is. Itt már, mint kollégák is jobban összedolgoztunk. Később Gabi (ahogy mindenki hívja) óvodában kezdett el dolgozni.
Miután lebetegedett, itt megszakadt a munkaszerződése, hosszú betegsége után azonban felvették a Thurzó Lajos Általános Iskolába, kisegítő tagozatra műszaki tantárgyat tanítani.
Szórád Endre a Bolyai Gimnázium kémia szakos tanára. Zentán született 1956. október 13-án. Az általános iskolát és a gimnázium természettudományi-matamatika szakát szülővárosában magyar nyelven fejezte be. Érettségi után tanulmányait az Újvidéki Egyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta, és a petrolkémia szakon diplomázott. Pályafutását Magyarkanizsán kezdte, mint főállású vegyészmérnök. Munka mellett szakmai tantárgyakat tanított a magyarkanizsai Beszédes József Műszaki Középiskolában. 2005-ben főállásban a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában helyezkedett el, mint kémia-fizika tanár. Ugyanakkor beiratkozott az újvidéki Természettudományi-Matematikai Kar tanárképző szakára, ahol kémia tudományok master képesítést szerzett (M.sc.). A 2007/2008-as iskolaévben fél munkaidővel kémiát kezdett tanítani a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban. 2008. szeptember 1-től teljes munkaidővel, főállásban a Bolyai Gimnázium kémia tanára.
Szabó Magdolna matematikatanár az óbecsei Samu Mihály Általános Iskolában. Számos versenyre készítette fel diákjait, sikerrel szerettette meg a tanulókkal az egyik legrettegettebbnek számító tantárgyat.
- Hogyan, miért lett pedagógus és miért választotta a matematikát?
- Zentán a vegyészeti középiskolát fejeztem be. Ott megszerettem a kémiát, a laboratóriumi kísérleteket, de ezzel az oklevéllel nem volt kilátás az elhelyezkedésre. Időközben a nővérem a szabadkai tanárképző főiskolán diplomázott és talán ennek a sugallatára indultam el én is erre a szép tanári pályára. A matematikát választottam a kémia helyett, mert ezzel a tantárggyal könnyebb volt munkát találni teljes normával. Természetesen kedveltem a matematikát és vonzott a tanítás szépsége is. Tehát nem volt nehéz átállni egy másik szakra és sosem bántam meg. A főiskola befejezése után mindjárt sikerült elhelyezkednem a péterrévei Samu Mihály Általános Iskolában. Nagyon jó kollégákra találtam abban a kollektívában is. Tele voltam ambíciókkal, így az sem zavart, ha naponta többször kellett utaznom Péterrévére. Hiszen délelőtt az 5.,6. osztály járt, délután pedig a 7.,8. osztály, esténként pedig a gyűléseken kellett részt venni. Nem sok szabadidő maradt magánéletre, de mégis jó rá visszaemlékezni.
Kecsenovics Szabó Dóra magyartanár. Csantavéren fejezte az általános iskolát, majd a gimnáziumi évek után Újvidéken a Magyar Tanszéken tanult. Nyolc éve tanít Csantavéren. Két gyermeke van, 1977-ben született.
- A csantavéri Hunyadi János iskola, ahol Ön tanít, így jellemezte Önt: ötletdús, lendületes, ösztönzőleg hat a gyerekre, nem múlhat el ünnepség nélküle. Személyiségéből fakadnak ezek a tulajdonságok vagy a pedagógusi pálya „hozta ezt" magával?
- Inkább a személyiségemből. Mindig a pergős, tevékeny emberek közé tartoztam. Éveken át szavaltam, színjátszókörbe jártam, a helyi újságba írtam, voltam a rádió tudósítója is egy ideig. Szeretem kipróbálni magam az élet különböző területein, keresem a határaimat, korlátaimat. Ezt sugallom tanítványaimnak is. Természetesen nem lehet mindenki mindenben kiváló, de ha meg sem próbáljuk, honnan tudjuk, hogy nekünk ez vagy az nem megy? Úgy érzem, mindebben nagy jelentősége, szerepe van a családomnak, hiszen szüleim mindig mindenben támogattak, nekik köszönhetem, hogy két lábbal a földön állok ugyan, de bele merek vágni bizonytalannak tűnő dolgokba is.
