„Szépen magyarul, szépen emberül”

- A gyerekek érdeklődésének felkeltése és fenntartása nem egyszerű dolog... A mai kor gyermekére, a felgyorsult információs társadalom közepette ez fokozattan igaz. Mit tehet a tanár, az iskola?

- Elsősorban el kell fogadnunk, hogy változik a világ. Annak ellenére, hogy minket hatékony módszerekkel oktattak annak idején, az óráinkra be kell engednünk a mai kor „szellemét” is. Ma, amikor a gyerekeket másodpercek alatt információáradatok érik egy frontális, tanári magyarázat nem tudja lekötni a figyelmüket negyvenöt percen át.

- Keveset olvasnak a diákok, a fiatalok – panaszkodnak sokan. Az igényes beszéd is egyre inkább régimódinak számít. A helyesírással is bőven akadnak gondok, az SMS, a chat nyelvezete átírta a szabályokat. Hogyan szerettetheti meg ilyen társadalmi hatások közepette egy magyar nyelv és irodalomtanár az anyanyelvet, az olvasást, a klasszikusokat?

- Erre a kérdésre nem tudok csak a magam nevében felelni, mert iskolánkban ezt a feladatot négyen látjuk el. A három magyartanár és a környezetnyelvet oktató kolléganő nagyon szépen összedolgozik. Megosztjuk egymással tapasztalatainkat, ötleteinket. Elsősorban különböző pályázaton, versenyeken való részvétellel próbáljuk ösztönözni tanulóinkat. Hogy csak párat emeljek ki ebből az iskolaévből: a Családi Kör hetilap pályázatán 32 tanuló vett részt, a Magyar Szó és Archimedes Oktatóközpont meseíró pályázatára 57 munkát küldtünk. Tizenegy tanuló vett részt a Palóc Társaság pályázatán, ahol ketten első, ketten pedig harmadik helyezettek lettek. A Nemzeti Tankönyvkiadó és a Nemzeti Galéria közös pályázatára is elküldtünk 6 pályamunkát. Egy nyolcadikos tanulónk harmadik helyezést ért el a Szózat és a Himnusz szavalóversenyen. Most a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyre készülünk, hiszen 2006 óta minden évben volt tanulónk a kárpát-medencei döntőn Budapesten. Az eredményeket és versenyeket sorolhatnám tovább, de hogy visszaérjek az eredeti kérdéshez, a magyarórákon mottónk „Szépen magyarul, szépen emberül”. Ezt próbáljuk betartani tanórán belül és kívül. Az anyanyelvet elsősorban játékos feladatokkal közelítjük meg, a szigorú szabályok felsorolása elrettenti a gyerekeket, hisz József Attila is így írta: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd”. Előfordult, hogy egy kimondottan csúnyán és hibásan író tanuló munkáját (név nélkül természetesen) sokszorosítottam a tanulóknak, és megkértem őket, hogy javítsák ki a hibákat. Volt ám nagy felháborodás, hiszen néhol ki sem tudták olvasni a szöveget. Ekkor rámutattam, hogy az esetleges csúnya kézírásuk, helyesírási hibáik is ugyanilyen problémák elé állítanak engem is a javítás során. Hihetetlen, de hatásos volt.

- Milyen segédanyagokat használ, milyen forrásokra támaszkodik?

- Egyaránt felhasználjuk az írott és elektronikus segédanyagokat. Mondhatnám „mindenevő” vagyok. Fénymásolatokon dolgozunk, prezentációkat is vetítek, házi feladatként néha a világhálón való böngészést jelölöm ki, kutakodni lehet a könyvtárban egy-egy anyag kapcsán is.

- Kollégáival együtt többször vett részt az ELTE továbbképzésein. Milyen tapasztalatokkal tér vissza, milyen ötleteket ültetett át a gyakorlatba? Egyáltalán: miben különbözik a vajdasági magyar és az anyaországi magyar oktatás?

- Én úgy vélem, hogy beismerni a „tudatlanságunkat” nem szégyen, nagyobb bűn lenne évtizedeket letanítani úgy, hogy közben nem fejlesztjük önmagunkat, nem gyarapítjuk tudásunkat, hanem azzal a tudáshalmazzal, amivel diplomázásunk alkalmával magunk mögött hagytuk az egyetemet, azzal mennénk nyugdíjba. Szeretek tanulni okos, nagytekintélyű emberektől, s ha ezért 200 km-t kell utaznom, megteszem. Főleg a nyelvtan és a helyesírás tanításával foglalkozó szekciókon vettem részt, mert ez volt az a pont, amelyben a leginkább tapasztaltam az eltérést a két oktatási rendszer között. Persze nem várható el, hogy a vajdasági gyerek olyan szinten ismerje a különböző magyarországi földrajzi helyeket és azok helyesírását, mint az anyaországi fiatal. Azt nem hiszem, hogy mi vajdaságiak felkészületlenebbek vagy tudatlanabbak lennénk. A Magyar Tanszéken magas színvonalú oktatás zajlott és zajlik is. Akik ott diplomát szereznek, azok megszerezték azt a tudást, amivel egy osztály elé ki lehet és ki kell állni.

- Ötletpályázaton is részt vettek.

- Az Ötletpályázat is egyfajta önigazolás, korlátkeresés volt a részemről. Kíváncsi voltam arra, mit tudok. Természetesen csak olyan segédeszközöket alkalmazhattam az ötletekhez, amelyeket én is használok. Ily módon kicsit meg volt kötve a kezem, mert a vajdasági iskolák felszereltsége, a falusi tanulók lehetősége messze elmarad egy budapesti iskoláétól. Bár azóta iskolánkban is beszereltek egy interaktív táblát, így a jövő évi ötletpályázatra már tudunk olyan óravázlatot küldeni, melyben hangsúlyos szerepet kap a tábla használata.

- Sok kritika éri a szerbiai oktatási rendszert. Ön szerint mekkora teret engedélyez a kezdeményezőképességnek és a tanári kreativitásnak?

- Lehet, hogy a következő kijelentésemmel haragosokat szerzek, de úgy vélem, nincs az ember számára lehetetlen, csak tehetetlen ember létezik.

- Elégedett-e a szakmai továbbképzések lehetőségeivel? Kitől és milyen segítségre, támogatásra számíthat a pedagógus?

- A szakmai továbbképzésekről is hasonló a véleményem, aki akar, az talál magának, a tantárgyának megfelelő továbbképzést. Néha nagyon nehéz a szabad szombatjainkon beülni a padba, de ez önmagunk gyarapítását szolgálja. Mi, magyarosok az idén részt vettünk az ELTE anyanyelv-pedagógiai konferenciáján, a Magyar Tanszék továbbképzésén és terveink között szerepel a Nyári Akadémián való részvétel is. Iskolánkban lehetőséget kapunk a szemináriumokon való megjelenésre. Nemcsak a kötelező vagy szabadon választott továbbképzéseket szervezik meg, hanem egyéb képzésekre is lehetőség nyílik. Decemberben fejeztük be az ECDL-képzést is, melyen osztálytanítók, óvónők, tanárok szerezték meg a négy modulos jogosítványt.

- Az oktatás után beszéljünk a nevelésről is.

- A nevelés néha nehezebb, mint az oktatás. Közös feladat a szülővel, nem háríthatjuk egymásra a felelősséget. Egy tanárnak mindig tudatában kell lennie annak, hogy minden mondata, mozdulata példa a gyerek számára. A pedagógus tanítja meg, mi a jó és rossz, példát ad és megmutatja, hogy jót tenni jó. Oktatás és nevelés elválaszthatatlan fogalmak.

- Tavaly a diákok az év tanárának választották meg Önt.

- Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, még akkor is, ha sejtem, hogy a ballagó nyolcadikos osztályom keze volt a dologban… Ez visszajelzés számomra, hogy jó úton haladok. A gyerekek számomra nemcsak „munkaeszközök”, hanem örömmel, problémával szembesülő kicsi emberek. Meg kell őket hallgatni, oda kell figyelni rájuk, hogy érezzék, fontos részei a világnak. Valahányszor megkérdezik, hány gyermekem van, a sajátjaim mellé mindig odaszámolom az osztályomba járó 27 tanulót is. Ők is az én gyermekeim, még akkor is, ha valaki más hozta a világra őket.

- Hogyan fejezné be a mondatot: Pedagógusnak lenni számomra azt jelenti, hogy...

- ... szívvel-lélekkel a gyermekekért élni, tudásszomjukat csillapítani, erkölcsi nevelésüket felkarolni, lehetőségeik kiaknázását segíteni, egy életen át támaszuk lenni.