A tehetségápolás esélyt jelent

2. A tehetséges tanuló

A tehetséggondozás a tehetség meghatározása, a tehetség-felismerése és a tehetségfejlesztést magában foglaló pszichológiai és pedagógiai tevékenység. Tárgya a tehetség kibontakoztatása: a tehetség-felismerést, tulajdonságkörök meghatározását, a tehetségfejlesztést, a tehetséges tanulók iskolai és iskolán kívüli nevelését, képzését, az életpályájukról való gondoskodást, a tehetségek védelmét jelenti. A tehetségek a vajdasági magyarok körében: vannak általánosan (a népesség 2,5%-a) és specifikusan tehetségesek (a népesség kb. 2%-a). A tehetségeket képességterületek alapján kategóriákba sorolhatjuk, amelyek közül térségünk magyarsága kitűnik: művészi téren (írói, színészi, zeneművészeti), pszicho-motoros (sport, mozgásművészetek); Kevésbé, vagyis közepesen érvényesül: intellektuális („tudományos”) eséllyel; Legkevésbé sikeres: szociális (vezetői, szervezői) képességében.

TEENDŐ: intellektuális és szociális-kommunikációs képességfejlesztés! A fiatalok körében növelni a tehetségfejlesztő tevékenységeket – az iskolákban és a civil szervezetekben is: szakköri foglalkozások, versenyek, tudományos diákköri konferenciák, képességfejlesztő képzések. A tehetségfejlesztés módozatai ismertek: Gyorsítás, léptetés – pl. 1 tanév alatt több osztályt lerakni; Elkülönítés, szegregáció – tehetségek kiválogatása, külön iskolába járnak; Gazdagítás, dúsítás – normális oktatásban vesznek részt, de a tanítás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozás az iskolában vagy azon kívül akár civil szervezetek tevékenyégi körében.

A tehetséget fel kell ismernünk, ezért fontos folyamatosan ismertetni a tehetségesek jellemzőit:

• Az ismeretszerzés jellege

Ø Sokat tudnak legkülönbözőbb dolgokról

Ø Gazdag szókincs

Ø Folyamatos beszéd, kifejező

Ø Gyorsan felismerik az ok-okozati összefüggéseket

Ø Kritikusan, függetlenül gondolkodnak

• Motiváció – kíváncsiság

Ø Őket érdeklő dolgokba mélyen belemerülnek

Ø Igyekeznek feladataikat befejezni

Ø Tökéletességre törekszenek

Ø Önkritikusak

Ø Szívesen dolgoznak önállóan

• Kreativitás – alkotásvágy

Ø Sokféle és szokatlan kérdéseket tesznek fel egy kérdés vagy probléma felmerülésekor

Ø Frappáns, okos válaszokat adnak

Ø Szabadon vélekednek

Ø Szeretik a szépet és észreveszik a művészi részleteket

• Szociális viselkedés

Ø Különböző/ellentétes fogalmak foglalkoztatják őket: pl. jó-rossz, helyes-helytelen, hatékony-hatékonyatlan, erős-gyenge, sikeres-sikertelen.

Ø Nem tartanak mindig a többiekkel, vállalják a másságot

Ø Egyéniségek, autentikus személyiségek

Ø Vállalják a felelősséget

Ø Jól kommunikálnak

Ø Könnyen beleélik magukat mások helyzetébe.

A tehetséggondozás univerzális pedagógiai feladat, valamennyi gyermekre és fiatalra irányul. Nem a tehetség kiválasztása és különleges módszerekkel való óvása a probléma, hanem annak megtalálása és fejlesztése. A pedagógiának nem csak a teljesítményre kell figyelnie, hanem a feltételezett képességekre és személyiségvonásokra, vagyis a teljesítmény előzményeire. Itt vannak a rejtett tartalékok a vajdasági magyarok esetében!

1.2. A tehetséges pedagógus

A 21. század társadalmi kihívásainak megfelelően az új pedagógiai gondolkodásmódban új formákat vesz fel a tudás, a tanulás és a tanítás is. Már nem a tanár lexikális tudása a fontos, hanem a tudás átadása és képességfejlesztő módszere, rátermettsége. Nem az a fontos, hogy a tanár mindig tudja a helyes választ, de mindenekelőtt önmagát adja, és a gyerekek kiismerik, tudják, hogy közös feladatuk van és együttműködnek. A tanár tehetsége két szempontból elemezhető: egyrészt a szakmai készsége, vagyis kreativitása, másrészt a tehetséges tanulóval való törődés alapján. A tehetségfejlesztés sokféle, hiszen minden egyes tanuló személyisége egyedi és megismételhetetlen. A tehetséggondozó pedagógus, miközben személyiséget formál, nem korlátozza a tanuló képességeinek önálló kibontakozását, folyamatos megnyilvánulását. A jó pedagógus arra is odafigyel, hogy a diákja képes legyen a társadalmi együttműködésre, a csoportban való mozgásra, kommunikálásra.

A mai társadalmi környezetben az iskolák nyitott intézmények, hiszen az iskolai életben az összes társadalmi változások begyűrűznek. Felmerülhet bennünk a kérdés, milyen a hatékony tanár egy örökmozgó társadalmi térségben? A pedagógus funkciók között van akár a konfliktuskezelés, vagy a tehetséggondozás is, de legfőképp a folyamatos önképzés.

A nevelői stílus nehezen megfogható, mégis egyértelműen meghatározó fontosságú. A tanár nem hiszi azt, hogy csak ő képes megtanítani a tananyagot, de hisz az együttműködésben, a diákok felelősségérzetében. Ő az ismereteknek egyik lehetséges forrása, hiszen jómaga is továbbképzi magát. A tanár személyiségében a másikra való odafigyelés, a visszavonulás és a segítségadás képessége kerül előtérbe, miközben a háttérből történő irányítás megkívánja a belső erőkkel rendelkező, hatni tudó, szuggesztív személyiséget.

A vajdasági magyarok Szerbiában gyakran a kisebbségi magatartást manifesztálják. Éppen ezért odafigyelhetnénk a szakember véleményére: Carl Rogers[1] amerikai pszichológus szerint[2] az empátia, a bizalom és az elfogadás légkörében minden személyiség alkalmassá válik a fejlődésre. A tanárok képzése, képesítése alapvetően a szakmai oktató szerepére korlátozódik, s nagyon érintőlegesen a nevelésre. Annak a tanárnak, aki a nevelőmunkát helyezi előtérbe, képesnek kell lennie a személyiségfejlesztésre. A nevelői szerep is tanulható, ha megfelelő nyitottsággal párosul. A jó pedagógus képzett és találékony abban, hogy az adott nevelői szituációban a gyerek állapotának, körülményének megfelelő eljárást alkalmazza.

A jó tanár pályamotivációja a gyermekszeretetre és a gyerekek fejlődése iránti érdeklődésre épül. A kollégáiban méltányolja, ha valaki barátságos, engedékeny, határozott és méltányos, sőt elfogadó és nagylelkű másokkal, elégedett a foglalkozásával. Smith[3] szerint, a jó tanár hat jellemzővel bír: felelősségteljes, szereti az embereket, szervezett, jól kommunikál, világossá tudja tenni az oktatott tantárgyat, elfogadható mennyiségű munkát kíván meg a tanulóktól. Hoffmann Rózsa[4]: A tanár-diák kapcsolat változásai című cikkében a tanár sikerességét három tényező együttesében látja. Szüksége van a jó tanárnak tudásra, személyiségének alkalmassá fejlesztésére és a pedagógiai technológia ismeretére, illetve ennek alkalmazási képességére. A tudás a szaktárgyi tudás mellett az általános műveltséget, az élő és a mesterséges környezetben való sikeres közlekedést is jelenti. A pedagógiai ismeretek, képességek, jártasságok jelentik a szükséges tudás összetevőjét. Horányi Gábor[5] szerint teljes az egyetértés a tanártársadalomban abban a tekintetben, hogy a színvonalas tanári munka elengedhetetlen feltétele a magas szintű szakmai tudás, a második helyen szerepel az empátia, ezt követi a következetesség, a gyerekszeretet, a humor és előadókészség, a türelem. Némileg lemaradva ezek után következik a tolerancia.

A kérdőíves felmérések hasonló adatokat nyújtanak a diákok szemszögéből. Szerintük lényeges hogy: megértő, jóságos, együttműködő, kedves, türelmes, sokoldalú, jó megjelenésű, jó humorú, igazságos, nyugodt, következetes, a tanulók problémái iránt érdeklődő, ötletes, játékos, demokratikus, céltudatos és szórakoztató legyen. A tehetséggondozó tanár még hatványozottabban odafigyel a tanár-diák kapcsolatra. A jó viszony kialakításánál figyelembe veszi a befolyásolás kétirányú lehetőségét, az együttműködés könnyebb, ha a tanár és a diák elvárásai is összeegyeztethetőek. A tanárnak figyelembe kell vennie a gyermek fejlődési készenlétét, érzelmi, erkölcsi, értelmi fejlettségét.

1.3. Legfontosabb feladatunk Vajdaságban: a kreatív tanár megsegítése

A társadalmi változások sodrásában átalakulóban vannak az iskolák, és ez elkerülhetetlenül eléri a hazai oktatási rendszert is. A pedagógiai szakma, az elméleti kutatás és gyakorlati fejlesztés számos részterületén megindult a jövő előkészítése, többek között a standardizálások, vagy a tanárokkal szembeni új elvárások megfogalmazása. Az Európa Tanács lisszaboni értekezletén (2000) munkabizottság alakult erre a feladatra, amely a későbbi stockholmi (2001), majd barcelonai (2002) tanácskozáson terjesztette elő javaslatait.

Szerbiában gyakran hiányoznak a felkészült pedagógusok, aminek egyik oka a pálya alacsony társadalmi presztízse, a viszonylag nagy terhelés és az ehhez képest alacsony fizetések. A problémát nem oldaná meg, ha egyszerűen növelnénk a tanító/tanárképzésbe való felvétel számarányát, mivel a mennyiségi hiányon kívül a kibocsátott minőséggel is gondok vannak. Nem a régi, bevált képzési gyakorlat okolható ezért, hanem az, hogy az új helyzetben szükséges tanári kompetenciák megszerzése még nem garantált. Az oktatást sajnos csak költségvetési tényezőként, vagyis szolgáltatásként kezelik. A világ dinamikusan fejlődő térségeiben, de az EU-n belül előretörő államokban (Finnország, Írország) is az oktatást stratégiai ágazatként kezelik és a pénz mellett jelentős szellemi tőkét fektettek belé. Az EU Tanács munkabizottsága ebben a szellemben igyekezett megvizsgálni azt a kérdést, hogy miként tehető vonzóbbá a tanári pálya, hogyan lehetne elérni, hogy:

- a legrátermettebb tanulók lépjenek a tanító/tanárképzésbe,

- a végzés után a legjobb teljesítményű, a pályára leginkább alkalmasak helyezkedjenek el az iskolákban,

- a pályán legjobb teljesítményt nyújtók, a legrátermettebb tanárok ne hagyják el a szakmát jobb munkalehetőségek reményében.

A vajdasági (magyar) oktatás modernizációja stratégiai kérdés, ami a mai körülmények között hatékony kutatásfejlesztéssel és menedzsmenttel kezelhető. A tudásalapú társadalomban a tudás sajátos termék, a tanulás pedig olyan termék előállítási folyamat, amely a gazdaság más területein kialakított módszerekkel fejleszthető. Középpontba került a hozzáadott tudás, a „humán erőforrás” minősége, hatékonysága. Az iskolai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tanárok munkáját kell eredményesebbé tenni úgy, hogy segítséget kapjanak saját gyakorlatuk elemzéséhez, értékeléséhez, hogy ez által kreatívvá váljanak, és képesek legyenek változtatások tervezésére, kivitelezésére. A legutóbbi Tartományi Oktatási Titkársági adatok szerint[6], Vajdaságban, az iskolákban a magyarul oktatók a legkevésbé képzettek, a végzettségük csak 75,5%-ban felel meg az előírásoknak. Kifejezetten rossz a matematikatanárok szakképzettségi szintje, mert csupán 50%-nak van megfelelő képzettsége a pedagógiai munkához. Gond van az angol- és szerbszakossal, fizikussal, informatikussal, zeneszakossal.

Tudatosítanunk kell a vajdasági magyar pedagógusokban, hogy ha az oktató felfedezi a gyerekben a tehetség csíráit, nem teheti meg, hogy ne segítse fejlődését. Minél több tárgyat, könyvet, eszközt kell kezébe adni, hogy segítségükkel kielégíthesse tudásvágyát, fejlessze képességeit. A gyermekben fel kell ébreszteni az érdeklődést, a megismerni vágyást, majd ezután mikor már felismerhető az érdeklődési terület, akkor a motivációra sincs szükség. A gyerek szinte önállóan fogja megtanulni a dolgokat, melyek érdeklik. A tehetséges diák iskolai eredményei nem mindig jók, feladatvégzésük nem egyenletes, gyakran nem vesznek részt az iskolai munkában. Beilleszkedésükhöz szükséges a tanárok segítsége, az iskola és a család együttműködése. A tehetséges diákok gyakran magányosak, társaik különcnek tartják őket. A környezetnek szükségszerűen segítenie kell a beilleszkedésben, különösen, ha kisebbségi szindrómával találkozunk. El kell érni, hogy a többségi nemzet és a környezet is befogadja a tehetséget. A tehetséges gyerekeket gyakran elnyomja az oktatási rendszer, mivel előfordulhat, hogy nem azt kéri tőlük, ami az érdeklődési körébe tartozik, ezért nem érnek el jó eredményt, tehetségük viszont elveszik, mivel nem foglalkoznak vele.

Javaslat:

Vajdaságban a tehetséggondozó tényezők kétirányúak lehetnek. Egyrészt, a (szak)pedagógust képesítik a tehetséggondozásra, másrészt a tehetséges tanulót érinti. A tanító/tanár feladata nem csak a tehetség felfedezése, hanem a diák egyéniségének, képességeinek fejlesztése is, sőt karrierépítési készségének a kibontakoztatása is. Ehhez fontos lépések a következők:

• A kiváló tanárok hálózatának (regionális) létrehozása, olyan fórumokon, ahol a tehetségekkel intenzíven foglalkozó tanárok rendszeresen találkozhatnak; a tapasztalatok átadása, megbeszélése céljából. Számukra szaktanácsadás, továbbképzések szervezése, külföldi tanulmányi utak biztosítása.[7]
• Az egyetemeken tehetségfejlesztés-tanár mesterszak indítása, tankönyvek írása; taneszköz biztosítás; kutatómunka.
• Új egyéni tehetséggondozási formák bevezetése (demonstrátorok, egyéni tanulmányi rend – tutori rendszer).

Feladatunk:

1. Továbbfejleszteni a minőséges anyanyelvű közoktatási hálózatot
2. Tehetségápoló gimnáziumok és szakközépiskola központok preferálása
3. Versenyképes és gyakorlatias tudás, folyamatos képességfejlesztés
4. Kompetenciafejlesztés, szakértelmű magyar tanárok kellenek, vagyis minőséges kétszakos tanárképzés bevezetése (az Újvidéki Egyetem karaival összefogva, akár a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon Szabadkán)
5. Emelni a továbbtanulási szándékot – Külön támogatni a szórványban tanulókat (kollégiumok, utaztatás, ösztöndíjazás)
6. Igény az európai felsőoktatási-kutatási térségbe való integrálódás – pl. regionális egyetemek.

Összegzés:

A magyaroknál alulreprezentáltság észlelhető a felsőoktatásban és a munkaerőpiac privilegizált szféráiban is. Az oktatásban és a munkakeresés terén a vajdasági magyarok a többségi nemzettel veszik fel a versenyt, nem pedig a magyarországi vagy európai mintát követik. A versenyképes tudásfejlesztés, folyamatos képességfejlesztés és tehetséggondozás esélyt ad a megmaradáshoz. Szükséges a kompetens (magyar) pedagógus állomány minőségemelése. A jövő a hálózatban működő szubregionális egyetemi központok kereteiben van.