Szeretem a kihívásokat

- Pedagógusnak lenni számomra azt jelenti, hogy …

...folyamatosan mozgásban kell lenni. Napról-napra szembe kell nézni a körülöttünk változó világ gyors dinamizmusával, tudni kell lépést tartani vele, s a megfelelő módon reagálni rá. Minden évben új generációk jönnek, s ez mindig újabb és újabb lehetőséget ad arra, hogy megismertessem velük a matematika tudományának egy morzsáját. Ez nagy kihívás. És én szeretem a kihívásokat.

- A gyerekek érdeklődésének felkeltése és fenntartása nem egyszerű dolog...

Felkelteni a mai gyerekek érdeklődését? Nem könnyű. De nem is lehetetlen feladat. Korfüggő, generációfüggő. Néha igen kemény munka. És csak évek múlva derül ki, hogy sikerült-e. Ezt nem lehet megtanulni. Érezni kell. „A matematikához nem vezet királyi út” – mondta Euklidész az érdeklődő uralkodónak – ezt senki számára sem lehet kényelmessé tenni. Péter Rózsa szerint pedig „felületesen nem lehet matematikát olvasni, a kényszerű absztrakció mindig bizonyos önkínzással jár, és matematikus az, akinek ez az önkínzás örömet okoz.” Ez valahol azt jelenti, hogy az érdeklődés felkeltése során nagyon sok türelemre van szükség. Mert a tanulók többségének nincsenek matematikus hajlamai. És a matematikához vezető út igencsak göröngyös. Ha mindez mellett viszont egy pedagógus szereti a gyerekeket, az nagyon sokat segíthet. Persze teljesen másképpen lehet felkelteni az építőmérnökök és másképpen a matematika szakos gimnázium diákjainak érdeklődését a matematika iránt. A mérnökhallgatók inkább alkalmazás-orientáltak, a matematikát csak egy eszköznek tartják a céljaik megvalósítására. A matematika tagozatosok között már egészen más szerepe lehet a matematikának. Ott oda lehet figyelni a finomságokra is. El lehet őket varázsolni. És be lehet őket vezetni a Matematikai Szépség Rejtelmeibe.

- Módszerek: hagyományok és/vagy újítások?

A hagyományos módszerek nem feltétlenül rosszak, de szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a világ változásai a pedagógusok részéről is változásokat, változtatásokat, újításokat igényelnek. A mai túlzsúfolt programok mellett azonban nem könnyű az újítások bevezetése, mert nagyon sok plusz munkát igényelnek, amire a pedagógusoknak nemigen van már energiájuk. Mind korszerűbb és korszerűbb taneszközök és szoftverek beszerzésére van szükség, ami még ma is folyamatosan gondot okoz, s ha megvannak, akkor ezeket meg kell tanulni használni. Ez nem csak többlet időt és energiát jelent, de anyagi megterhelést is ró a pedagógusra. Nem tudom lehet-e még több terhet rakni a pedagógusok vállára...

- A szerbiai oktatási rendszer mekkora teret engedélyez a kezdeményezőképességnek és a tanári kreativitásnak?

Véleményem szerint a kezdeményezőképességnek és a tanári kreativitásnak a szerbiai oktatási rendszer nem szab határokat, bár nem is serkenti azokat. Inkább az a kérdés, hogy a mindennapi kötelezettségeink mellett mennyi időnk marad ezen képességeink kiaknázására, a „szárnyalásra”.

- Mi a véleménye a tananyagról, a tankönyvekről?

Az általános- és középiskolai tananyagról azt gondolom, hogy túlzsúfolt. Túlságosan sok az új ismeretanyag, amit át szeretnénk ültetni a diákok fejébe. Minden áron. Ha az ismeretekben az első lyukak az alsóbb osztályokban kialakulnak, akkor ez később csak halmozódik és egy idő után a tanulók már teljesen elveszítik a fonalat. Mivel az egyetemi oktatás során naponta szembesülök ezzel a problémával, azt gondolom, hogy a kevesebb néha több lenne. Valami biztos alap, amire lehet építeni. Azok számára természetesen, akiket egyáltalán érdekel a tudomány fellegvárának építése. Másokat pedig nem terhelnénk vele. Valószínűleg egy egészen más oktatási struktúrára lenne szükség, ami illeszkedik a XXI. század kihívásaihoz.

Vannak jó tankönyveink. De lehetnének jobbak is, másfélék is. Nem használjuk ki a számítógépes dinamikus rendszerek lehetőségeit. Legalábbis nem eléggé. Több olyan számítógépes oktatóanyagra lenne szükség, ami segítené a pedagógusok munkáját, sokszínűvé és változatossá tenné az órákat.

- Elégedett-e a szakmai továbbképzések lehetőségeivel?

Sok továbbképzési lehetőség áll a vajdasági matematikatanárok rendelkezésére határon innen és határon túl is. Élni kell velük. Csak győzze az ember pénzzel, idővel és energiával.

- Kitől és milyen segítségre, támogatásra számíthat a pedagógus?

A pedagógus, ha matematikus, sok segítséget kaphat a hazai vagy magyarországi Matematikai Társaságoktól, az általuk szervezett szakmai továbbképzéseken, valamint ezen Társaságok által kiadott szakkönyvekből és folyóiratokból. Hihetetlenül sok jó anyag és ötlet található ma a világhálón, s ezekhez az anyagokhoz való hozzáférés már nem pénzfüggő, inkább csak a találékonyságunkon múlik, hogy megtaláljuk-e őket.

- Fásultság elleni „receptek”...

A fásultság ellen szerintem csak egy recept létezik. A lelkesedés. Hiteltelenek vagyunk, ha saját magunk sem hiszünk abban, amit tanítunk. Időnként változásra, változtatásra, új impulzusokra van szükség, hogy frissek maradhassunk, ez pedig csak saját magunktól függ. De erre általános recept nincs. Ez belülről kell, hogy fakadjon. A lelkesedés is és a változtatásra való készség is. Én azon szerencsés emberek közé tartozom, aki nem pályatévesztett. Imádom a matematika zárt, de csodálatos erejű világát. Ezt az érzést próbálom átadni a diákjaimnak, hallgatóimnak. Néha sikerül.

- A pedagógus nem csak oktat, hanem nevel is ...

Ezt nagyon könnyű így megfogalmazni, de annál nehezebb a gyakorlatban megvalósítani. A túlzsúfolt tananyag mellett, pedagógus legyen a talpán az, akinek még a diákok nevelésére is jut ideje. Nagyon fontosnak érzem azonban azt, hogy a pedagógus a viselkedésével, erkölcsi normáival példát mutasson a tanítványainak. Számtalan alkalom adódik arra, hogy bizonyítsuk azt, hogy a vállalt feladatok elvégzése minket is kötelez, hogy ha másokat tisztelünk, akkor bennünket is tisztelni fognak, és hogy a kimondott szónak súlya van. Ha mindezt úgy tudjuk tenni, hogy az szeretettel is párosul, akkor talán nem dolgozunk hiába.