Mentor: Dr. Molnár Gábrity Irén
A világban rohamos változások történnek a gazdasági, a politikai és a műszaki élet területén, a felsőoktatás alapvető felépítése az elmúlt évtizedekben lényegében nem változott. Ez egyre komolyabb gondot jelentett a vállalatokkal való kapcsolattartásban, a szakmai képzések iránti igények kielégítésében. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az Európai Unió bővülése és a politikai helyzet normalizálódása lehetővé teszi, hogy a hallgatók tanulmányaik során gyakrabban utazzanak más országokba, ott tanuljanak néhány hónapot, ott töltsék a szakmai gyakorlatukat. Mivel az egyes országok között eltérő oktatási rendszerek voltak, egyre több gondot okozott az így szerzett tanulmányi eredmények beszámítása és a diplomák elismerése. Ezekre és más hasonló problémákra válaszul a 90-es évektől Európa több országában felsőoktatási reformfolyamatok indultak meg, melyeket közös keretbe fogalt az 1999. június 19-én aláírt Bolognai Nyilatkozat. A nyilatkozatot 29 ország írta alá, de ma már 45-re nőtt a deklarációhoz csatlakozó országok száma.A Bolognai Nyilatkozat legfontosabb céljai a következők:
könnyen érthető és összehasonlítható képzési rendszer kialakítása (pl. egységes oklevélmelléklet bevezetése által),
két egymásra épülő képzési szakaszon (ún. cikluson) alapuló képzési rendszer bevezetése, amelyben már az első ciklusban (alapképzés) szerzett fokozat szakképzettséget nyújt a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez, továbbá szükséges feltétele a második képzési ciklusba (mesterképzésbe) történő belépésnek,
egységes osztályozási és kreditátviteli rendszer kialakítása,
a széleskörű oktatói, kutatói, hallgatói kommunikáció és mobilitás elősegítése,
együttműködés kialakítása az európai felsőoktatási minőségbiztosításban,
a felsőoktatás európai dimenziójának támogatása, az Európával kapcsolatos ismeretanyagok megjelenítése az oktatásban.
A felsőoktatás gyakorlatilag az egész világon egységesen három, egymásra épülő szakaszból, ciklusból áll:
alapképzés (3-4 év), ez a korábbi főiskolai szintnek felel meg,
mesterképzés (1-2 év) , ez a korábbi egyetemi szintet jelenti,
doktori képzés (3 év), tudományos fokozat (Ph.D) megszerzésének a lehetősége.
A diákoknak már az alapkézpzés nem elegendő, ezért nagyon sokan mesterképzésre is beiratkoznak, hisz a munkahelyen már előnyben részesítik azokat, akiknek ilyen diplomájuk van. A mesterképzés és a doktori nem kötelező, ezeket munka mellett is tudjuk végezni. Ehhez a rendszerhez kapcsolódik a felsőfokú szakképzés is, mely ugyan felsőfokú végzettséget nem ad, de az itt teljesített tanulmányok beszámíthatóak az alapképzésbe, ha a hallgató folytatni szeretné a tanulmányait.
A Bolognai-folyamat legfontosabb eleme az egységesen definiált Európai Felsőoktatási Térség, amelyben a többciklusú képzési rendszerben (alap-, mester és doktori képzés) szerzett végzettségek Európa-szerte könnyebben összehasonlíthatóak, és ezáltal könnyebben elismerhetőek lesznek. Ebben a rendszerben a hallgatók, oktatók és kutatók sokkal könnyebben utazhatnak és építhetnek nemzetközi kapcsolatokat, vagyis ez a rendszer biztosítja, hogy a közösségi állampolgárok bármelyik tagállamban akadálytalanul továbbtanulhassanak, illetve munkavállalóként, vállalkozóként kamatoztathassák megszerzett ismereteiket, szakképzettségüket. Az (európai) munkaerő-piacon való jobb elhelyezkedési lehetőségeken túl javul a képzés minősége, s az eddiginél sokkal szerteágazóbb képzési lehetőségek nyílnak a hallgatók előtt. A diákok több országban hallgatják le a tanulmányaikat, utaznak és újat tanulnak. Ezeket a tanulmányokat a más iskolákban elismerik, és van úgy, hogy a diák külföldön diplomázik le.
A felsőoktatási intézményben kreditrendszerű képzés folyik. A kreditrendszerű képzésben szerezhető kredit a tantervben előírt tanulmányi kötelezettségek teljesítésére fordítandó munkamennyiség mérőszáma. Az Európai Kreditátviteli Rendszer (European Credit Transfer System, ECTS) alapelveinek elsődleges célja a hallgatói mobilitás elősegítése és a külföldi felsőoktatási intézményekben folytatott résztanulmányoknak az anyaintézményben való teljes elismerése. Egy kredit átlagosan 30 hallgatói tanulmányi munkaórát igényel, egy szemeszter teljesítése 30 kredittel egyenértékű. A hallgató egy félév alatt az egy szemeszternek megfelelő 30 kreditnél többet és kevesebbet is teljesíthet. Az ECTS kredit pontszámai: alapképzésen (180+60); mesterképzésen (60+60), doktori képzésen (180).
A kreditrendszer legfontosabb hatásai a hallgatók tanulmányaira:
1. Tanulni egyéni tempóban. A rugalmas, kreditrendszerű képzésben a hallgató megválaszthatja az előrehaladás ütemét, de a képzésnek nem célja a tanulmányok idejének meghosszabbítása.
2. Nincs többé félévismétlés. Ha a hallgató nem teljesítette az előírt kredit számot, ebben az esetben is tovább haladhat, a következő félévre egyéni tanrendet alakíthat ki, de ebben természetesen nem vehet fel olyan tantárgyakat, amelyeknek előtanulmányi kötelezettségeit nem teljesítette.
A kreditrendszerű képzés valamely tantárgynak más karon, más felsőoktatási intézményben, külföldi részképzés során, vagy korábbi tanulmányok révén való teljesítését is lehetővé teszi. Az ilyen tantárgyak elismerésének, a kreditátvitelnek megvannak az alapvető szabályai. A kreditátvitellel kapcsolatos döntéseket az intézmény (kar) Kreditátviteli Bizottsága hozza meg.
A Bolognai-folyamatot azért kezdeményezték, hogy a felsőoktatást egységes elvek alapján megreformálják, hogy könnyebb legyen akár egy másik egyetemen is folytatni a tanulmányt, mégis az egész rendszer átfogó és egységes legyen. Európa, az öreg kontinens immár komoly versenytársakra talált a világban. Az ázsiaiak, amerikaiak nagy vetélytársak. Egy minőségében ellenőrizhető egységes felsőoktatási rendszerrel igyekeznek Európát a versenyben tartani.