A gyermekkel beszélgetni kell!

- Hivatalosan tíz éves a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete. Mit jelent Önnek ez a tíz év?
- Tizennégy évvel ezelőtt jött létre az egyesület, hiszen több éve működtünk már, mikor civil szervezetként bejegyeztettük. Számomra egy csodálatos időszak volt, a legnagyobb erényünk, hogy átfogjuk Vajdaságot, Vajdaság magyar iskoláskor előtti intézményeit. Nagy érdeklődés övezi az óvodapedagógusok részéről az egyesületet, kérik a segítségünket. Meggyőződésem, hogy szüksége van egy ilyen szervezetre, hiszen köztudott, hogy eltűntek a magyar nyelvű pedagógiai intézeteink, így hiánypótló szerepet töltünk be.

- Idei terveik?
- Április 22-én, 23-án és 24-én Széphalomra látogatunk, a Magyar Nyelv Múzeumába, hiszen 2009. Kazinczy-évforduló és a Magyar Nyelv Éve. Az ovis színjátszók vetélkedőjét tizennegyedik alkalommal szervezzük meg, Bácsfeketehegyen. Idén első alkalommal rendezői segítségnyújtásban részesülhetnek az óvodapedagógusok, a modern drámapedagógiai szakot Magyarkanizsán szervezzünk meg február végén, a klasszikus rendezéssel foglalkozó tanfolyamot már megtartottuk. A sok hullámvölgyet megélt bábfesztivált is megszervezzük Topolyán, március végén. Emellett szakmai előadásokat, továbbképzéseket tartunk, a hangoztatásra helyezzük a hangsúlyt, ehhez hívunk majd szakembereket.

- A rendszerváltást követően, és itt most a szocializmus, az egypártrendszer utáni rendszerváltásra gondolok, nagy hiányt kellett pótolniuk. Köztudomású, hogy a titói Jugoszláviában a testvériség-egység szellemében a magyar érzelmű oktatói-nevelői munka nem valósulhatott meg, egészen más szellemiségben nevelték a gyerekeket, mint ma. A világ sem volt annyira gyermekközpontú, mint ma. Szükség volt így az Önök által szervezett továbbképzésekre, hiszen egyrészt a magyar kultúrát kellett megerősíteni az óvodapedagógusokban.
- Ez elsődleges célunk! Az egyesület több síkon fejti ki tevékenységét, az első helyen szerepel megalakulásunk óta az anyanyelvünk megtartása. A módszertani és egyéb pedagógiai segítségnyújtás valahol adatott mindkét nyelven, tehát szerb nyelven és magyar nyelven is, viszont az anyanyelvre mi fektetjük a legnagyobb hangsúlyt. Igényessé kell tennie az óvónőket erre, rá kell mutatni, mennyire fontos és szép, jó dolog az anyanyelv tökéletes ismerése. Nem csak az óvoda területén fontos ez, ezért kulturális rendezvényekre ösztönözzük az óvónőket, arra, hogy benne kell lenniük a vajdasági magyar kulturális élet körforgásában. Író-olvasó találkozókat is szoktunk szervezni, tehát nem csak „szakbarbárok” vagyunk. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az óvónők tudják azt, hogy pl. idén Radnóti-év van, vagy hogy Szent Erzsébet-évünk, Biblia-évünk volt. Ilyen jellegű szakmai kirándulásokat is szervezünk.
Ezeket a dolgokat én nagyon fontos feladatomnak tartom, mert nincs az óvónőkben ilyen affinitás, nem kapnak ilyen képzést.
A gyermekirodalom, a folklór, a hagyományvilág is sokkal szélesebb, mint ahogy azt tanulják. Ezt is igyekszünk az óvónőkben tudatosítani.

- Szakemberek sokszor rámutatnak arra, mennyire fontos, hogy a gyermekek ismerjék saját gyökereiket, hogy népi mondókákon nőjenek fel, ismerjék a magyar kézműves hagyományokat, nemcsak az óvodában, hanem a családban is megkapják ezt.
- Nagyon fontos tudatosítani a társadalomban, hogy a gyermek életében, illetve a felnőtt életében ez az egyetlenegy szakasz, amikor a pedagógiai még hatni tud a szülőre. Amíg a gyermek óvodáskorú, addig a szülő többnyire elfogadja a pedagógus véleményét. Ezt nagyon ki kellene használni. A kellően képzett óvodapedagógus hatni is tud a szülőkre. 2000-ben jelent meg az Elszalad a kemence című könyvem, amelyben hónapokra lebontva dolgozom fel, melyek azok a hagyományok, amelyeket beépítve a mai kor szellemébe meg tudunk valósítani. Nagyon sokat beszéltem mostanában épp a farsangról azért, hogy a óvónő meg tudja különböztetni egymástól a farsangot és a karnevált. Ez a két fogalom annyira összemosódott, pedig lényeges különbségek vannak. Farsangkor van fánksütés, arra kértem az óvodapedagógusokat, mondják el a szülőnek. Vagy ha fánkot sütnek, legyen ott egy idősebb személy, aki mesél, aki továbbadja a hagyományokat. Itt akkor már oda is eljutunk, hogy valaki beszélget a gyerekkel. Hiszen ez a másik nagy probléma. Beszélgetni kell a gyerekkel!

- Sokszor halljuk azt, hogy a mai családnak nincs ideje a gyerekkel foglalkozni. Okolható a munkaidő is, hiszen a szülők többsége délután 5 óra körül érkezik haza, így lefekvésig már nagyon kevés idő marad. Mit lehet tenni?
- Nem minden pénz kérdése, ezzel kezdeném. Tudatosan kell arra időt szakítani, hogy a gyerekkel naponta leülünk foglalkozni, beszélgetni. Manapság hiperaktív gyerekekről beszélünk, de a hiperaktív gyerek nem más, mint ideges gyerek. Nagyon komoly gondolattorlódás van a mai gyerekeknél! Ez megy át dadogásba, hiszen a gyerek nem tudja kifejezni magát, az ő kis agyában nem csak egy nap, hanem gyakran egy egész hét is feltorlódik, mert nincs aki meghallgassa őt. Szakítsunk időt rá! Ha másképp nem, az esti mesét, az esti beszélgetést ne hagyjuk ki! Sokszor elmondjuk, hogy nem maga az esti mese, az olvasás, a felolvasás a lényeg, hanem az együttlét. Ringassuk át a gyereket este egy mesevilágba! Még a hétéves gyereknek is szüksége van erre. Nagyon fontos, hogy esténként a gyerek mellé üljünk és beszélgessünk vele. Húsz-harminc percet találnunk kell a saját gyerekünkre. Egy alkalommal az iskola előtt az elsősökre várakozó szülőket teszteltem: az első kérdésük a gyerekhez az volt, hogy felelt-e, hányast kapott. Azt elfelejtjük megkérdezni, hogy jól elmúlt-e a napja... Belefojtjuk már előre a szót.

- Sokan a televízióra bízzák a gyermekük nevelését...
- A gyerek ma mindent csak befogad, a televízió is csak sulykolja belé az információkat, a tömérdek adatot. Lehet televíziózni, sőt a televízió nagyon hasznos dolog, ha megválogatjuk, hogy milyen programot nézünk meg. Ha csak lehet, a gyerekkel közösen tévézzünk. Nagy probléma a gyerek számára, hogy nem tudja megbeszélni senkivel azt, amit látott a televízióban. Akkor is, ha csak azt nézte, ami neki való... A mai rajzfilmek többségéről már ne is beszéljünk! A túl felpörgetett mozgású, jellegű, stílusú rajzfilmeket, ha csak lehet, kerüljük! Kompenzáljuk a gyerekeket mással! Közös sétával, amikor beszélgetünk, és a gyerek olyan információkhoz juthat magáról a világról, a természetről, ami korosztálya fölé emeli. Kortársai is méltányolják ezt a tudást, ezt elemzések bizonyítják.

- Az óvodapedagógusok mennyire vannak felkészülve a hátrányos helyzetű, a képességzavarokkal küszködő kisgyerekeknek a kezelésére?
- Nincsenek felkészítve rá. Ilyen jellegű képzéseket nem kapnak a főiskolákon, talán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kart leszámítva. Mi léptünk ezen a téren, a tízéves konferenciánkon jelen volt Bakonyi Anna, aki az egyik legnagyobb szakértője Magyarországon a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Én nagyon kérem az óvónőket, mivel létszámcsökkenés várható, egy évtizeden belül drasztikusan csökken majd az óvodáskorúak létszáma, hogy képezzék magukat, iratkozzanak be másoddiplomásként a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozásra feljogosító egyetemi kurzusokra. Lépjék ezt meg, mert munka nélkül fognak maradni.

- Ön többször felhívja az óvodapedagógusok és általában a közvélemény figyelmét arra, mennyire fontos a szórvánnyal törődni.
- Igen, most is arra kérem a tömbben dolgozó óvodapedagógusokat, hogy tartsanak velük kapcsolatot, hiszen csak a személyes kapcsolattartás vezet eredményhez. Ha szeretnének ilyen jelleggel segítséget nyújtani, forduljanak hozzám és én beleavatom őket ezekbe a dolgokba.