Az oktatás és identitás

Az Európa integrációs törekvések mellett a szerbiai kisebbségeknek alapvetően fontosak a közoktatási és felsőoktatási reformtörekvések az országban. Most súlyos hiba lenne nem fejleszteni a vajdasági magyar közösség, és azon belül a szakemberréteg oktatására hivatott, anyanyelvi alapokon nyugvó, széleskörű képzési rendszert. Rá kell ébreszteni a vajdasági magyarságot, hogy számára a folyamatos ismeret, tudásszerzés és a tudásalapú gazdasági tevékenység felvállalása a még rendelkezésére álló fontos kitörési (vagy megmaradási) pont. Minden eszközt be kell vetni egy megújított értelmiségi és polgári középosztály és szakmai elitréteg újrateremtése és továbbépítése érdekében. Egy átfogó, a vajdasági magyarság egészét megcélzó tudásmenedzsment-koncepció eredményesen motiválná a széleskörű közösségi identitásépítést, többletteljesítmény-vállalási készséget és a szellemi tőkefelhalmozást. Ennek érdekében támogatni kell az országos (és azon belül a magyar anyanyelvű) felnőttképzési rendszer reformját is. A szerbiai felnőttoktatás megvalósításában a kormányelképzelés szerint legalizálhatók lesznek a már működő, sokféle intézményi tevékenység közül, az állami általános iskolák, középiskolák és a központjaik, felsőoktatási intézmények és központjaik; nép-, munkás-, és szabadegyetemek; vállalatok és gazdasági asszociációk, egyesületek, kulturális intézmények, oktatási magánszervezetek, szakmai társaságok. A nemzeti kisebbségek, így a magyar felnőttoktatás sem építette ki a maga intézményrendszerét Vajdaságban. Azok, akik részt vehetnek a magyar anyanyelvű lakosság továbbképzésében legtöbbször pénzhiányra és az anyaországi támogatások szükségességére hivatkoznak.

A vajdasági iskolai hálózatépítésben főleg a kapacitásfeltöltő viselkedési magatartás érvényesül. Szakot az iskolák sokszor az érdeklődés alapján nyitnak, nem a piaci (munkáltatói) szükségletek értelmében. Piaci igény alatt a szakra jelentkezők minél tömegesebb számát értelmezik az iskolák, minél populárisabb egy szak, annál piacképesebb egy iskola, így tud mind kiterjedtebb tanulói vonzáskörzetet működtetni. Hiányos a munkamegosztás e téren a régió középiskolái között, amiért a szakok megduplázódnak, máshol a kapacitások gyakran üresen maradnak. A vajdasági középiskoláknak nincs konzisztens, egyszerűen (az érdekeltek felé publikált), követhető felnőttképzési terve (átképzés, továbbképzés, kiegészítő képzés, szakosodás). A felnőttképzés törvény hiányában egyelőre ad hoc működik. Ha felkeresik/felkérik az iskolákat, vesznek fel magántanulót, de saját menedzselésük még nincs. Az állami szektorban működő középiskolai intézmények hamarosan erőteljes racionalizációs folyamatokon mennek majd keresztül, amely a felnőttoktatás megszervezésére szánt pénzeszközök újrafelosztásában nyilvánul meg. Várható a létszámleépítés, míg a meglévő, nem megfelelő kompetenciákkal rendelkezők esetében az átszervezés.

Az iskolákból frissen kikerülő érettségizőket, mint új munkaerőt a munkaerőpiac kis mértékben tudja csak alkalmazni. Hosszú a munkakeresésre szánt várakozási idő, és gyakran csak átképzések árán tudnak a potenciális munkavállalók is a szakmakeresletnek megfelelni. Főleg az általános szakok azok, amelyekből később a speciális szükségletek miatt átképzéseket, specializációkat indítványoznak. A szakképzési problémákat lokális szinteken az illetékesek párbeszédével lehet megoldani: iskolák, állami és magán intézmények, munkanélküliek, foglalkoztatásügyi szolgálatok. Jelenleg az iskolák és a munkaadók ritkán érintkeznek, azt is legtöbbször a munkaerőpiac és nem az iskola kezdeményezésére. Az iskolák és a foglalkoztatásügyi szolgálatok szintén külön „tárgyalgatnak”, legtöbbször a munkaközvetítők kezdeményezésére.

Hiányzik az aktív és nyitott iskolamenedzselés, a munkaerőpiacon lévő szakmabeli munkanélküliek átképzésének közös terve, konkrét programokkal. Általános a specializált és gyakorlatorientált képzés iránti igény. A főiskolai végzettségű speciális szaktudással, gyakorlati tudással rendelkező munkaerőre van szükség. A tartományban érzékelhető a szakadék a közép és főiskolai oktatás között, vagyis a képzésrendszer módszertanában, a szakirányok vertikális összefüggésükben nem épülnek egymásra. A hangsúly a középfokú oktatáson van, amely egy kiforrott, tradicionális közoktatási hálóra épül. Ez a háló olyan specializált tudásátörökítést kellene, hogy meghonosítson a régióban, amely túlnövi magát az eddigi konvencionális középiskolai oktatáson. Fontos lenne a munkáltató által megfogalmazott specializált és gyakorlatorientált képzés mielőbbi megteremtése a magyar tannyelvű iskolákban is.

Vajdaságban a 19-25 éves középiskolát végzettek képezik a munkanélküliek 12%-át. Ez által feltételezhető, hogy az oktatási rendszer kínálata hiányos és nem gyakorlatias. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, a nem megfelelő képzések, programok képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Ha a szakképzettségi szintek közti kereslet eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, akkor egyben ösztönzőleg hathatnak az oktatási rendszer reformjára.

Kutatásaim alapján megállapíthatom, hogy a magyarság pozícióvesztése kimutatható, hiszen az elit foglalkozások körében (állami szektor, közalkalmazott, szakképzett, szolgáltatásban dolgozó), amelyek presztízsszakmáknak számítanak, a magyarság részaránya alacsonyabb az országos, de a vajdasági átlagnál is. A magyarságon belül jóval átlagon felüliek a mezőgazdaságban dolgozók, fizikai munkát végzők, ipari- és építő munkások, és a kisiparosok aránya. Szűk az anyanyelven folyó szakmaválasztás és képzési lehetőség. A magyar fiatalok egy része szeretne az alapképzéstől a diplomáig anyanyelvű oktatásban részesülni (a magyar hallgatók 15%-a tanul magyarul, főleg a pedagógusszakon; 20%-a részben magyarul – közgazdászok, üzleti főiskola, kertészeti és mérnökképzés – és 65%-a csak szerbül). A fiatalok beiratkozási tervei ugyanezen szakok újratermelését mutatják: a középiskolát végzettek elsősorban a közgazdasági, műszaki és műszaki-informatikai képzésben gondolkodnak, esetleg a tartalékolt lehetőségként megjelenik terveikben a pedagógia, illetve a bölcsészeti szakok iránti igény is; a természettudományi, mezőgazdasági és jogi képzés terve kisebb mértékben jelentkezik.

A vajdasági munkaerőpiacon az egészségügy, a közgazdaságtan és az informatikai műszaki képzés terén kielégítőnek tűnik a szakemberlétszám (habár a munkaerő megoszlása sem szektorokként, sem pedig területi megoszlásában nem kielégítő), de a mezőgazdaságban szakemberhiányról beszélünk. A mezőgazdasági vállalatokban ma is nagyszámú a képzetlen munkaerő, továbbképzési szükségleteik nincsenek felmérve, és az esetleges bekapcsolódásuk a továbbképzésbe csak egyéni ambícióik függvénye (vállalati támogatásban sem részesülnek). Az oktatási reform előrevetíti a középiskolák egyre nyitottabbá válását. Ebben a folyamatban (különösen a magyarul oktató intézmények esetében) fontos lépés felvenni a kapcsolatot a szomszédos Magyarország hasonló tanintézményeivel. Az intézményesített külkapcsolatokban, a partnerségen és a nyitottságon van a hangsúly. Ezek az együttműködések egyrészt tapasztalatcserét jelentenek, valamint a tanárok, tanulók betekintést nyerhetnek az európai országok eredményeibe, oktatóinak, diákjainak életébe is.

Megállapítások és javaslatok a magyar szakképzés minőségének növelése céljából

1. A vajdasági munkaadók és vállalatok erőforrás menedzsmentje még mindig nem eléggé hatékonyan állapítja meg a képzéspótlásokra vonatkozó és szakosítási igényeket. Nélkülözhetetlen a régió humánerőforrás potenciálja számára egy egységes, flexibilis és mobil felnőttoktatási háló működtetése. Ehhez meg kell teremteni a határon átnyúló regionális szakképzés irányainak és szerkezetének rövid és középtávú tervezését, a kereslet–kínálat összhangját megteremtő előrejelző, statisztikai és monitoring rendszerét. A felnőttoktatás modalitásai közé sorolandó:

• a munkafeleslegek, nem megfelelő végzettségű személyek átképzése,

• kiegészítő képzések intézményesítése – karöltve a regionális/lokális szinten működő foglalkoztatásügyi hivatalokkal.

2. Szükséges bevezetni a standardizált csoportos pálya és szakmai orientációs foglalkozásokat a közép- és felsőoktatás minden szintjén. A korábban kialakult párhuzamosságokat egységes integrált rendszerbe összefogni, biztosítani a kommunikációt, az átjárhatóságot és a folyamatos továbbképzést.

3. Az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatásnak nemzeti identitásmegtartó ereje van. Folyamatosan fel kell világosítani a magyar szülőket, hogy gyermekük anyanyelvű oktatása nem hátrány, hiszen éppen a több nyelv használata válik majd előnyére a munkaerőpiacon (a pluszenergia befektetés elfogadása). A vajdasági magyarság számára fontos a folyamatos ismeretszerzés és a tudásalapú gazdasági tevékenység felvállalása, mint megmaradási esély. A humánerőforrás-hiányosságok miatt a régiónak alapítani kell több nyelven működő főiskolákat, több szakkal, gyakorlatorientált képzéssel, hogy pótolni tudja az évtizedek óta jelentkező humán kapacitásbeli hiányosságokat. Az egyes hiányszakok gyakorlatorientált, felső szintű oktatása megvalósulhat interregionális, határon átívelő főiskolai karok együttműködésével is.

4. Az anyanyelvű oktatásnak az iskolában kettős hatása van a vajdasági magyarok identitására. Elsősorban fontos a nemzeti identitás megőrzésében (az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatásnak közvetlen nemzettudat és közösségépítő szerepe van), ugyanakkor hat a professzionális identitásuk kialakítására (a szakmaválasztás gyakran nem a munkaerő-piaci elvárások alapján, hanem a tannyelv függvényében történik).

Ajánlott irodalom:

1. Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy a térségben, In: Képzetteké a jövő, A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában, (Szerk.: Gábrity Molnár Irén), Szabadka: Regionális Tudományi Társaság, 2008. pp. 31-108.

2. Gábrity Molnár Irén: Tájidentitásunk a materiális és immateriális tényezők ölelésében, In: Regionális erőnlét (Szerk.: Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa), Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság (mtt 13). 2008. pp. 9-72.

3. Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy – a tudás alapú társadalom felé, In: Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. (Szerk.: Gábrity Molnár Irén, Ricz András), Szabadka: Regionális Tudományi Társaság, 2006. pp: 103-129.

Summary

The educational programs of Serbian schools are rigid and its conservative professionalizing system has resulted the hopeless situation of the unemployed. The Hungarian community’s situation on the basis of their willingness to further educate and labor market opportunities is much worse in comparison to the majority nation. It is essential that the Hungarian educational institutions cooperate with the representatives of the Department of Employment and the employers when planning the offer of professions in the region inhabited by Hungarians in North Vojvodina. When modeling the adult education the following principles have to be taken into consideration: wide, flexible, practical educational programs that follow the market needs. It is important that the Hungarian elite of Vojvodina formulate their idea about the human resource development of the region. It is advisable to closer the Hungarian professional education towards the standards of the unifying European secondary school and higher educational systems.

The education in mother-tongue has two effects on the identity of Hungarians in Vojvodina: first, it influences the formation of the professional identities (as the choice of profession depends on the educational language), second, it is essential for the preservation of the national identity (the Hungarian educational language and education has a direct effect on the national identity and has a community building role, as well).

Keywords: Vojvodina, profession education in Hungarian.