Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában
Cikk küldése e-mailbenHa a bibliográfiák adatai pontosak, akkor 1972-ben, a Tiszatáj februári számában jelentkezett régiónkban először Arvo Valton észt író A zöld hátizsákos ember című novellájával. Fehérvári Győző, a történet fordítója akár regényt is kanyaríthatna arról, hogy a korabeli kultúrpolitikusok és folyóirat-szerkesztők mennyire fáztak a mű közlésétől; Ilia Mihály tanár úr pedig kapásból mondta a címet, amikor megemlítettem: lehetőségem nyílt arra, hogy találkozzam a szerzővel. Nem vagyok biztos benne, hogy amikor 1983 májusában egy „fű alatt” szervezett fordítói szeminárium keretében Tallinnban voltam, akkor P. Lias irodalomtörténész-kritikus előadásán ott volt-e ő is az észt írókoszorúban, bár nagyon valószínűnek tartom. (Azt tudom, hogy erről a találkozásról hírt adhattam a Tiszatáj 1984/7-es számában – Mérleg (A mai észt irodalom tendenciáiról).
Gabriel García Márquez nem halott
„García Márquez halálának hírét testvére, Aida és a kiadók néhány órán belül hivatalosan bejelentik” – twittelte az „UmbertoEcoOffic” felhasználó hétfőn. A hír persze őrült gyorsan körbeért a Twitteren, és már terjed a Facebookon is, hogy a híres, Nobel-díjas kolumbiai író május 14-én elhunyt.