„Nevezték, s nevezik drámajátéknak, dramatizáló játéknak, dramatikus játéknak, kreatív játéknak, alkotó dramaturgiának. …Mindegyik meghatározásból kiolvashatóak bizonyos igazságok, hiszen a drámapedagógia valóban a játékra alapozódik, mint az emberi tevékenység örömteli megnyilvánulására, aztán a drámára, mint cselekvésre, amelynek folyamatában ismerszik meg a tárgyi, a külső és a belső világ. A kreatív, s az alkotó szavak is helyénvalóak, mivel a módszer segítségével kibomlanak a kreatív képességek is, s új felismerések megélőjévé válhat a résztvevő. A dramatizáló, dramatikus kifejezések ugyancsak jól utalnak a módszer meghatározó jellegére, a drámapedagógia ugyanis épít a a dramatizálásra s a konfliktusokat feloldó szerepjátékra is.