A halálszemlélet alakulása a magyar líra tükrében
Cikk küldése e-mailbenMinden társadalomban létezik halálkultúra. Kezdetben a vallás volt az egyetlen iránytű, amely a hívő embernek feltette az élet múlandóságának kérdését, s ezzel egyidejűleg a vágyát is felkeltette egy ezt követő „élet” iránt. A középkor évszázadainak az adott mélyen gyökerező egységes jelleget, hogy az egyes emberek és a közösségek is Istenbe kapaszkodtak, a vallás és intézménye, az Egyház életet irányító erő volt. A halálhoz való viszonyulás folyamatosan változik koronként, amit számos tényező határoz meg. Kunt Ernő szavaival a „halál tudatának kultúraformáló erejéről” beszélhetünk. Azt, hogy a társadalomban milyen halálkultúra alakul ki a gazdálkodásmód, a társadalom belső szerkezete, a társadalmi egyenlőtlenségek, az ideológiák s esetenként a közösség felerősödő vagy csökkenő társadalmi szintű veszélyeztetettsége határozza meg.
Gabriel García Márquez nem halott
„García Márquez halálának hírét testvére, Aida és a kiadók néhány órán belül hivatalosan bejelentik” – twittelte az „UmbertoEcoOffic” felhasználó hétfőn. A hír persze őrült gyorsan körbeért a Twitteren, és már terjed a Facebookon is, hogy a híres, Nobel-díjas kolumbiai író május 14-én elhunyt.