A Németh István-i narratíva néhány vonatkozása

Berta Miklós 0 hozzászólás

Amikor olvasni szeretnénk, s könyvhöz nyúlunk, választásunkat több tényező befolyásolja. Gyakran valamely ismert, távoli szerző könyve mellett döntünk, aki messzi vidékekre, idegen tájakra, más mentalitású emberek közé kalauzol bennünket, vagy a régebbi magyar irodalom egyik „bevált” íróját, költőjét szemeljük ki, esetleg egyik éles vitákat kiváltó mai magyarországi szerzőt választjuk. Ha Németh István Ima Tündérlakért könyvét vesszük kezünkbe, szövegeit olvasva egyre inkább tudatosul bennünk, hogy közöttünk is élnek alkotó, író emberek, akik könyveiket elsősorban nekünk írják, hisz rólunk szólnak. Ezután késztetést érezhetünk arra, hogy megszerezzük a Házioltárt, a Lélekvesztőn kötetet, elolvassuk a több mint harminc éve megjelent Zsebtükör riportjait, elgondolkodjunk a Hegyalja utca jegyzeteinek gondolatain, kérdésein, felidézzük tengerparti útjainkat az Ünnep Raguzában sorait olvasva, s egy kicsit visszatérjünk már-már elfeledett gyermekkorunkba a Lepkelánc, a Ki látta azt a kisfiút? és a Vadalma történetei által.

Németh István szövegeit tanulmányozva betekintést nyernünk abba, hogy az író milyen eszközökkel, módszerekkel láttatja valóságunkat, tudván, hogy a már említett keretek miatt nem érinthetünk minden felmerülhető kérdést, miközben mélyebb önmegértésre tehetünk szert, s olyan értékek erősödthetnek meg bennünk, melyek munkánk hivatásszerű végzéséhez szükségesek.

LegfRiSSebb
Gabriel García Márquez nem halott
„García Márquez halálának hírét testvére, Aida és a kiadók néhány órán belül hivatalosan bejelentik” – twittelte az „UmbertoEcoOffic” felhasználó hétfőn. A hír persze őrült gyorsan körbeért a Twitteren, és már terjed a Facebookon is, hogy a híres, Nobel-díjas kolumbiai író május 14-én elhunyt. 
westbook.eu