Képzeljünk el egy álruhás királyfit, akinek álruhája oly tökéletes, hogy aki azt viseli, már nem is királyfi. Az viszont már nem a képzelet szüleménye, hogy vagyunk itt, nem is kevesen, akik úgy hordjuk magunkon közelmúltunk és jelenünk mindennapjait, mintha nem is mi viselnénk ezeket, nem is mi léteznénk bennük, csupán valami madzagon rángatott bábok, melyekkel furcsa és kiszámíthatatlan események játszadoznak. De akadnak olyanok is, akiknek legalább egyszer sikerült kibújniuk saját történelmi álruhájukból, s ha rövid időre is, de lecserélhették azt egy saját maguk által kiszabott, testhezállóbb holmira.