Folklórmotívumok egy ’56-os élettörténetében

„Ott aztán megindultunk gyalog, de nem hiszem, hogy 100 méterre mentünk volna, akkor jött egy hogyis hívják, egy katonai dzsip. Megállt – »hova mentek?« Hát a srácot még ismertem fiatalabb korában, egy katonatiszt volt. »Hova mentek?« »Hát Tatára, hát hova mennénk Jancsi?« Na azt mondja »ugorjatok fel«. Felugrottunk mi a vipponra, csak ugye az volt a helyzet, hogy hát teli volt fegyverrel meg mindennel. Hát egy kicsikét úgy borsózott a hátunk, mert tudtuk, hogy Tatán, a laktanya előtt el kell jönni, és azt feltételeztük, hogy a ruszkik már ott lesznek. Hát ott is voltak ugye. Megállítanak bennünket. A gyereknek milyen igazolványa volt, milyen se, mit tudom én. Ölég az hozzá, hogy a ruszki jön, hátul aztán elkezd kiabálni. Mit kiabálsz, én nem értek egy szót se, semmit se. Aztán a vége az lett, hogy egy rakétát kért. Jó, adtunk neki egy rakétát. Eljöttünk, be.”