Véget ért a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének tizedik nyári találkozója, pontosabban az óvodapedagógusok egyhetes szak mai továbbképzése. Az ideiről, a szervezést illetően nem mondhatjuk el, hogy zökkenőmentes lett volna, hiszen a képzés-támogatás elmaradása nem tette lehetővé az óvónők díjmentes részvételét. Mégis, az önrészt vállaló pedagógusok húszan igényelték elméleti tudásuk gazdagítását, kinél-kinél pedig a már megszerzett tudás felfrissítését.
A jobb napokat megélt egyesület maga mögött tudhat olyan nyarakat is, amikor két különböző helyszínen, két alkalommal is megszervezhette az óvodapedagógusok szakmai találkozóját: július hónapban egyhetes képzést a tömbmagyarság területén és egyhetes képzést augusztusban, a szórványban tevékenykedő óvónők részére. Így kerekedett ki idénre a tízes számkör. De nem a számadatok tükrében szeretném bemutatni az idei tábort. A témaválasztás indoklásával, az előadások tartalmával és az együtt töltött egy hét tapasztalataival szeretnék foglalkozni.